Elkezdett foszlani a széle. Egyre jobban szemetelt, szöszölt, úgyhogy valamit csinálni kellett vele.
Először csak végig cikkcakkoltam a szélét, de aztán láttam, hogy ez nem lesz elég, továbbra is fog foszlani, szemetelni, ha nem is annyira, mint korábban.
Tehát muszáj volt beszegni valamivel a szélét.
Kerestem valami anyagot a szekrényben, ami elég vékony, és van belőle annyi, hogy minél hosszabb csíkot tudjak vágni belőle, lehetőleg a szélénél, mert ott a legkönnyebb egyenesre vágni.
Találtam is egy pettyes anyagot, vékony pamutvászon.
Mondhatnám azt is, hogy ferdepántot kellett készítenem, ez azonban nem teljesen fedi a valóságot, mert mivel a takaró széle egyenes, így én is egy egyenes csíkot vágtam a szegő anyagából. A ferdepánt meg ugyebár 45°-ban van szabva, éppen azért, hogy íves széleket is be lehessen szegni vele.
Kb. 4 cm-es csíkot vágtam, jó hosszút. Majd ketté hajtottam, levasaltam, és szétnyitva a két szélét ismét behajtottam, majd azt is levasaltam. A vasalódeszkán kialakítottam egy kis segítséget, hogy a művelet könnyebben menjen.
Tehát balról igazítottam, jobbról húztam, a tűk között meg levasaltam.
Majd szépen felvarrtam a takaró szélére. Ilyen lett:
