Így készült a neszeszer

Ennek a neszinek az elkészítését olvastam valahol a neten. Vagyis mit túlzok, dehogy olvastam, egy mukkot sem értettem belőle :-)), csak a képeket nézegettem. Aztán nekiálltam.
Kiszabtam 2x a külső részét, 2x a vatelint, és 2x a bélést. A mérete kb. 19 x 15 cm. (+ a varrásráhagyás. Én mindig e nélkül mondom a méretet, vagy e nélkül készítek szabásmintát, és szabásnál meg automatikusan ráhagyok kb. fél cm-t, mert nekem annyi kell.)

Az anyagok: A külső részt egy sötétítő függöny maradékából szabtam. Igazából nem is függönynek vettem, hanem a gyerekülésre kellett egy folt, és ez jó puha, és erős anyagnak tűnt. Biztos, ami biztos, azért megerősítettem némi pafix-szel.
A belső rész pedig egy turis ingből lett újrahasznosítva, az anyag olyan kellemes tapintású, nem gyűrődő, pamutvászon-féleség.
Cipzár is kell bele, 20 cm-es. Meg egy cimke, mert én cimkemániás vagyok :-))

A bélésre felvarrtam a kis zsebet, apró dolgoknak, mint pl. a szemöldökcsipesz. (A zseb az ing zsebéből lett kivágva, úgy, hogy a szegés megmaradt)
A külső részt pedig díszítettem. Csak hogy ne legyen egyszínű.

A külsőt és bélést színt-színre fordítottam, közé tettem a cipzárt (látszik?) és a tetejére a vatelint. Így varrtam le.
Aztán visszafordítottam, és letűztem.
Majd a cipzár másik száránál is ugyanígy jártam el. Alul a külső anyag, fent a bélés, rajta a vatelin.
Kifordítás, tűzés.
Majd úgy hajtottam, hogy egyik oldalon a külső eleje-háta legyen egymásra fordítva, a mások oldalon pedig a bélés. Körbevarrtam, egy kis nyílást hagytam a bélésnél, amin ki tudtam fordítani. Természetesen azután ezt is bevarrtam. Én ezt is géppel, mivel utálok kézzel varrni... hát ez van...lehet, kézzel szebb lett volna, sőt biztosan, de géppel meg gyorsabb.

És ami nagyon fontos, én meg majdnem elfelejtettem szólni: mielőtt körbevarrod, ne felejtsd el kinyitni a cipzárt!!! Mert bizony én zárva hagytam :-)) nem is tudtam kinyitni a fonák oldaláról, és enélkül nem lehet kifordítani a cuccot. Végül nem úsztam meg, bontanom kellett ...

És ilyen lett:


Remélem, érthető a leírás.

Ja, még az alján a sarkokat levarrtam egy kicsit. Még kifordítás előtt. Jó tartású, jól használható kis neszi lett.

Hibák, vagyis amit másképp csinálnék: Kicsit rövidebb cipzárt tennék bele, hogy a varrás kicsit arrébb tudjon esni, ne olyan közel a cipzár végeihez. Kicsit látszik is, hogy a cipzár egyik végénél kissé csapottabb, nem lehetett szépen kifordítani emiatt. De most már így maradt :-))

Mindig csak nadrág...

Folytatódik a nadrággyártás... Kiakadtam, mert bejártam a várost, a piacot, és nem találtam olyan halásznadrágot a fiamnak, ami jobban térd alá ér, és most, tavasszal tudná hordani. A térd alá érő bermuda van mindenhol; de ez a hosszabb fajta már nem divat? Lehet, le vagyok maradva???
Persze, szokás szerint begurultam, végül is, meg tudok én egy ilyet varrni, vagy mi a fene...


Végül olyasmi bermuda lett, amilyet az üzletekben is láttam :-)) , hát ez van. A magyarázat egyszerű: összesen ennyi anyag volt otthon :-)) ráadásul ezt is toldani kellett...
Persze, ezt nem kell mindenkinek tudnia, hogy miért van az elején az a vízszintes varrás... Nyilván, direkt, így terveztem :-))
Ilyen, ünnepes, minden zárva hétvégéken nem nagyon ugrálhat az ember, abból kell gazdálkodni, amit a szekrény rejt. Ráadásul nem pótoltam a múltkori, elfogyott sötétkék cérnát, így feketével varrtam a sötétkék anyagot. De nem zavaró, észre sem lehet venni.

Azért egész csini kis gatyó lett, jól áll a gyerkőcön, bár ez nem változtat a tényeken, hogy a hosszabb fajtát is meg kell majd varrnom...

A szabásminta az újonnan megszeretett Ottobre szabadidőgatyó, 140-es.
Ez.

Kicsit a zsebekkel variáltam, először szimmetrikusra terveztem, majd végül ilyen lett. Maradt egy plusz zseb, és egy plusz zsebfedő. Majd felhasználom a következő nadrágnál. Szoktam ilyet csinálni, hogy menet közben alakul ki a végső terv, mert így rakom, meg úgy rakom, és akkor látom hogy melyik variáció a nyerő.



Újítottam a derék gumizásnál is. Mivel már feltalálták azt a középen lyukakkal sorozott gumit, amivel állítható derékgumit lehet készíteni, így hát ezt alkalmaztam.


Nem titok, a nadrágoknál ezt a részt, vagyis a derékgumi bevarrását utálom a legjobban. Korábban bevarrt gumizást alkalmaztam. Előnye, hogy jól mutat, szép, egyenletesen ráncolt, hátránya, hogy nagyon nehéz eltalálni a megfelelő méretet, és később nem lehet állítani, csak bontással.
A behúzott gumi az nem áll olyan szépen, macerás is, viszont ha szükséges, könnyebben állítható a mérete.
Na, ez a gomblyukas tűnik eddig a legjobb megoldásnak, a boltokban is ilyet megoldásút keresek, ha nadrágot vásárolok.

Az viszont az agyamra megy, hogy ha a gumi megcsavarodik a behúzás közben. Na, hát ez a gomblyukas sem különb. Kínlódni kell, amíg visszaigazgatom. Miért csavarodik meg minden gumi? Van ennek valami titka, hogy hogyan lehet csavarodásmentesen behúzni?