Az én öko-táskám

Megtetszett nekem ez az összehajtogathatós bevásárlótáska, persze, hogy rögtön kellett egy. De hiába írták le több helyen is a méreteket, dehogyis írtam én fel, ááá, minek az, majd én szemre megcsinálom. Ki is szabtam, meg is varrtam, jó nagyra, hogy lehessen bele kényelmesen pakolni, végül igen férfias méret lett. 10 sör simán elvész benne :-))
És persze, amire nem gondoltam a méretek tervezésénél: nem lehet szépen összehajtogatni. Ahhoz vagy nagyobb zsebrészt, vagy 5 cm-rel rövidebb táskarészt kellett volna szabni. De most már így marad, végül is, használható, és a párom rögtön lecsapott rá, hogy ez az övé..
A zsebrésze ismerős lehet, ikeás anyag (az egyik kedvencem) a szatyor része pedig egy jó erős, kissé vastagabb vászon. (ezért sem lehet szépen összehajtani, de legalább jó erős, pakolható. Csak legyen, aki cipelje.)

Így néz ki összehajtva:



Ez meg a másik oldala:


Így néz ki kinyitva. (kissé gyűrött)

És itt pedig látszik, hogy milyen módszerrel erősítettem meg a füleket. Az alja is dupla varrást kapott.
A szatyor már használatban van, és mondhatom, egész jól bevált. Mármint a párom magasságához, és erejéhez :-))
Elbírta a 10 üveg sört, plusz még ami a tetejére elfért.

De azért tanultam a saját hibámból, legközelebb pontos méreteket keresek, és az alapján készítem el a tatyót. Mert lesz legközelebb, ebben biztos vagyok :-))

Tokok

Mint már korábban is említettem, nagyon szeretek polár anyaggal dolgozni. Így törvényszerű, hogy ebből az anyagból rengeteg maradék gyűlik a szekrényben. Ehhez az anyaghoz nyúltam akkor is, amikor gyorsan ilyen-olyan tokra volt szükségünk. Mivel az anyag puha, védi amit védenie kell, és könnyű vele dolgozni, nem kell szegni, így gyorsan elkészül, teljesen ideális például szemüvegtoknak:

Mivel mi nem vagyunk szemüvegesek, a napszemüvegekhez készült a tok, mindenkinek a családból, különféle színekben.

Vagy telefonnak, ami nyakba is akasztható: (Igaz, eredetileg telefonnak készült, de jelenleg ez a tartó a fiam MP4 lejátszóját rejti)

Vagy a GPS-t, ugye ne hagyjuk az autóban. De mibe rakjuk, hogy a táskában ne karcolódjon? Ezért készült gyorsan ez a kis GPS tartó tok.
Egyszerű, bélés nélküli kivitel, itt is látszik, ha kinyitom, de igazából nem is hiányolom belőle a bélést, mert akkor nem ezzel a puha védő anyaggal érintkezne, és nem mellesleg, akkor nem készült volna el fél óra alatt :-)))

Így készült a neszeszer

Ennek a neszinek az elkészítését olvastam valahol a neten. Vagyis mit túlzok, dehogy olvastam, egy mukkot sem értettem belőle :-)), csak a képeket nézegettem. Aztán nekiálltam.
Kiszabtam 2x a külső részét, 2x a vatelint, és 2x a bélést. A mérete kb. 19 x 15 cm. (+ a varrásráhagyás. Én mindig e nélkül mondom a méretet, vagy e nélkül készítek szabásmintát, és szabásnál meg automatikusan ráhagyok kb. fél cm-t, mert nekem annyi kell.)

Az anyagok: A külső részt egy sötétítő függöny maradékából szabtam. Igazából nem is függönynek vettem, hanem a gyerekülésre kellett egy folt, és ez jó puha, és erős anyagnak tűnt. Biztos, ami biztos, azért megerősítettem némi pafix-szel.
A belső rész pedig egy turis ingből lett újrahasznosítva, az anyag olyan kellemes tapintású, nem gyűrődő, pamutvászon-féleség.
Cipzár is kell bele, 20 cm-es. Meg egy cimke, mert én cimkemániás vagyok :-))

A bélésre felvarrtam a kis zsebet, apró dolgoknak, mint pl. a szemöldökcsipesz. (A zseb az ing zsebéből lett kivágva, úgy, hogy a szegés megmaradt)
A külső részt pedig díszítettem. Csak hogy ne legyen egyszínű.

A külsőt és bélést színt-színre fordítottam, közé tettem a cipzárt (látszik?) és a tetejére a vatelint. Így varrtam le.
Aztán visszafordítottam, és letűztem.
Majd a cipzár másik száránál is ugyanígy jártam el. Alul a külső anyag, fent a bélés, rajta a vatelin.
Kifordítás, tűzés.
Majd úgy hajtottam, hogy egyik oldalon a külső eleje-háta legyen egymásra fordítva, a mások oldalon pedig a bélés. Körbevarrtam, egy kis nyílást hagytam a bélésnél, amin ki tudtam fordítani. Természetesen azután ezt is bevarrtam. Én ezt is géppel, mivel utálok kézzel varrni... hát ez van...lehet, kézzel szebb lett volna, sőt biztosan, de géppel meg gyorsabb.

És ami nagyon fontos, én meg majdnem elfelejtettem szólni: mielőtt körbevarrod, ne felejtsd el kinyitni a cipzárt!!! Mert bizony én zárva hagytam :-)) nem is tudtam kinyitni a fonák oldaláról, és enélkül nem lehet kifordítani a cuccot. Végül nem úsztam meg, bontanom kellett ...

És ilyen lett:


Remélem, érthető a leírás.

Ja, még az alján a sarkokat levarrtam egy kicsit. Még kifordítás előtt. Jó tartású, jól használható kis neszi lett.

Hibák, vagyis amit másképp csinálnék: Kicsit rövidebb cipzárt tennék bele, hogy a varrás kicsit arrébb tudjon esni, ne olyan közel a cipzár végeihez. Kicsit látszik is, hogy a cipzár egyik végénél kissé csapottabb, nem lehetett szépen kifordítani emiatt. De most már így maradt :-))

Mindig csak nadrág...

Folytatódik a nadrággyártás... Kiakadtam, mert bejártam a várost, a piacot, és nem találtam olyan halásznadrágot a fiamnak, ami jobban térd alá ér, és most, tavasszal tudná hordani. A térd alá érő bermuda van mindenhol; de ez a hosszabb fajta már nem divat? Lehet, le vagyok maradva???
Persze, szokás szerint begurultam, végül is, meg tudok én egy ilyet varrni, vagy mi a fene...


Végül olyasmi bermuda lett, amilyet az üzletekben is láttam :-)) , hát ez van. A magyarázat egyszerű: összesen ennyi anyag volt otthon :-)) ráadásul ezt is toldani kellett...
Persze, ezt nem kell mindenkinek tudnia, hogy miért van az elején az a vízszintes varrás... Nyilván, direkt, így terveztem :-))
Ilyen, ünnepes, minden zárva hétvégéken nem nagyon ugrálhat az ember, abból kell gazdálkodni, amit a szekrény rejt. Ráadásul nem pótoltam a múltkori, elfogyott sötétkék cérnát, így feketével varrtam a sötétkék anyagot. De nem zavaró, észre sem lehet venni.

Azért egész csini kis gatyó lett, jól áll a gyerkőcön, bár ez nem változtat a tényeken, hogy a hosszabb fajtát is meg kell majd varrnom...

A szabásminta az újonnan megszeretett Ottobre szabadidőgatyó, 140-es.
Ez.

Kicsit a zsebekkel variáltam, először szimmetrikusra terveztem, majd végül ilyen lett. Maradt egy plusz zseb, és egy plusz zsebfedő. Majd felhasználom a következő nadrágnál. Szoktam ilyet csinálni, hogy menet közben alakul ki a végső terv, mert így rakom, meg úgy rakom, és akkor látom hogy melyik variáció a nyerő.



Újítottam a derék gumizásnál is. Mivel már feltalálták azt a középen lyukakkal sorozott gumit, amivel állítható derékgumit lehet készíteni, így hát ezt alkalmaztam.


Nem titok, a nadrágoknál ezt a részt, vagyis a derékgumi bevarrását utálom a legjobban. Korábban bevarrt gumizást alkalmaztam. Előnye, hogy jól mutat, szép, egyenletesen ráncolt, hátránya, hogy nagyon nehéz eltalálni a megfelelő méretet, és később nem lehet állítani, csak bontással.
A behúzott gumi az nem áll olyan szépen, macerás is, viszont ha szükséges, könnyebben állítható a mérete.
Na, ez a gomblyukas tűnik eddig a legjobb megoldásnak, a boltokban is ilyet megoldásút keresek, ha nadrágot vásárolok.

Az viszont az agyamra megy, hogy ha a gumi megcsavarodik a behúzás közben. Na, hát ez a gomblyukas sem különb. Kínlódni kell, amíg visszaigazgatom. Miért csavarodik meg minden gumi? Van ennek valami titka, hogy hogyan lehet csavarodásmentesen behúzni?

Cimke

Szerkesztettem egy sk. bevarrható cimkét. Csak úgy.



Már csak azt kellene kitalálni, hogy honnan lehet olyan anyagot szerezni, amire rányomtathatnám.

(Pár éve vettem ehhez hasonló cimkét, készen, arra tollal kell ráírni a méretet. Olyan nagyon puha, műanyagos anyagra van nyomtatva. Na, olyat kellene találnom valahol. Jobb lenne, meg tartósabb is, mint a rávasalhatós verzió.

Szabásminták tárolása

Az addig rendben van, hogy kimásoljuk a jobbnál-jobb szabásmintákat a magazinokból, de varrás után valahogy tárolni is kell ezeket. Lehetőleg úgy, hogyha újra szükség van rá, rögtön megtaláljuk.

Egy varrónő barátnőmnél láttam, hogy ő feltekerte a mintát, és átkötötte annak az anyagnak a maradékával, amit varrt belőle. Az átkötözött szabásminta tekercseket pedig felfüggesztette a beépített szekrény akasztós rúdjára.

Nálam más rendszere van a minta tárolásának. Én egy A4-es borítékba hajtogatom bele, és a borítékokat egy irattartóban tárolom.


Hogy könnyen megtalálható legyen, rárajzolom a borítékra, hogy melyik ruha található benne, és milyen méret(ek)ben. Továbbá azt is ráírom, hogy melyik újságból másoltam ki, és ott hányas számú a kimásolt minta.

Természetesen ehhez az újságokat is meg kellett jelölni valahogy.

És, - hogy később is tudjam, hogy melyik minta van már esetleg kimásolva - az újságban is jelöltem ezt, azzal a számmal, amit a borítékra írtam. Ja, mert a borítékokat sorszámoztam.


Ez a módszer lehet, hogy kissé bonyolultnak, és időigényesnek tűnik, így első olvasatra, de mindig képben vagyok, és bármelyik szabásmintát, illetve a hozzá tartozó képet, vagy leírást könnyen, és gyorsan megtalálom.
Ja, meg én imádok rendszerezni :-))

Falvédő Ikeás anyagból

A fiam szerint falmelegítő :-)) Még sosem varrtam ilyet. Sokáig nézegettük a kész falvédőkte is, de vagy nagyon lányos volt, vagy nagyon gyerekes. (amelyik meg tetszett volna, azért olyan árat kértek, amit én nem engedhetek meg magamnak...) Igazából nem is nagyon árulnak olyan mintás anyagot, ami megfelelne egy nagyfiúnak. Csupa-csupa kisbabás anyagot találtunk az üzletekben. Ez az Ikeás anyag itt lapult a szekrényben, 1 m volt belőle. Egyszer csak beugrott, hogy ebből kellene a falvédőt elkészíteni. Nem is lányos, nem is babás... és még vidám is a mintája. Színben is tökéletes. Kicsit kevés volt az anyag, toldani is kellett, és így is csak 52 x 200 cm-es lett végül, plusz az akasztók. Ráadásul két zseb is került rá. Az egyik a macitartó zseb, a másik pedig csak úgy. Így utólag látom, hogy hozzá kellett volna tűzni a felső anyagot a vatelinhez, mert így kissé húzódott az anyag. De nem akartam varrásokkal keresztülcsíkozni a házakat :-)) Aztán így maradt, csak egy keretet varrtam neki. Legközelebb már tudni fogom. Már ha lesz legközelebb... :-))